Állati történetek

Bakelo a kutyaiskolában...
 

Eljött az ideje, hogy Bakelo beiratkozzon a kutyaiskolába. Első alkalommal nagy izgalom töltött el mindkettőnket, engem főleg azért, mert azon töprengtem, hogy vajon hogyan fog menni a dolog. De Bakot szemmel láthatóan nem nagyon foglalkoztatták ilyen "mély" gondolatok, csak egyszerűen jól érezte magát a többi kutyával. Elkezdődtek a gyakorlatok, ül, ál, fekszik, lábhoz stb. parancsokat kellett elsajátítani. A többi kutya már régóta járt, nagyon profin csinálták a dolgokat. Hááát meg kell mondjam, először elég ügyetlenek voltunk. Bák nem nagyon értette, miért kell minden második lépés után leülnie, és miért kell vajon körbe körbe mászkálni szorosan egymás mellett, mikor szaladgálni, ugrálni, fogócskázni is lehetne, azért mikor a gyakorlatok közötti játék következet, mindjárt tudta mit kell csinálni :o).

Két hét múlva már olyan klasszul ment a dolog, hogy átkerültünk a középhaladó csoportba. Nagyon büszke voltam, hogy ez a kis szőrcsomó szeleburdisága ellenére ilyen jól halad. Az itt lévő kutyák voltak csak igazán ügyesek, mindent sokkal gyorsabban, ügyesebben csináltak mint mi, de azért igyekeztünk. Mivel Bakelo rotweiler - bobtail keverék, azt tanácsolták menjünk őrző-védő kiképzésre is. De kutyusom bemutatta, hogy ez nem az ő műfaja, nem sok köze van csibész elfogásához és ártalmatlanná tételéhez. (Esetleg úgy, ha halálra nyalogatná őket :o)). Első ilyen alkalommal, külön foglalkoztak vele, próbálták felhergelni egy ronggyal, de nem igazán sikerült, mert pont egy rettentő izgalmas galamb csapat szállt le mellettünk. Azért őket mégiscsak érdekesebb bámulni, mint néhány "megbolondult" embert, akik ide oda rohangálnak egy-egy rongydarabbal a kezükben. Azért a kedvemért kétszer elkapta a rongyot is... Néhány foglalkozás után eljutottunk oda, hogy már megugatta a ronggyal hadonászó kiabáló csibészeket. Sokat segített, hogy ekkor már nem csak vele foglalkoztak, hanem együtt voltunk a többiekkel, többször észrevettem, hogy lesi a többi kutyát mit is kell csinálnia.

Területőrzés megtanulása következett. Beküldtek minket és még három már betanított kutyát (persze a gazdáikkal együtt) egy elkerített területre. Először kicsit féltem, mert állítólag a legkeményebb kutyák voltak, és a kutyámon kívül nem nagyon tűrtek meg mást a csapatukban. Elengedtem Bakelot is, jöttek a csibészek és megtámadták a kerítést, kiadtam a parancsot, Bak ugatott egyet, aztán csak lesett. (Az arcára ez volt írva: " Na, most miért nem szaladtak el, hiszen ugattam is?") A többi kutya már szinte a kerítés tetején volt. Ekkor az egyik kiképzett kutya odajött Bakelo mellé, ráugatott, majd vissza a kerítéshez, Bák követte. Most már négy kutya ugatott a kerítésnél. (Ez az egy gyakorlat az ami ma is szépen megy. De amint valaki úgy dönt, hogy megkockáztatja a bejutást a kerítésen belülre, azonnal a nyakába ugrik és megpuszilgatja. :o))

Élelem megtagadás, mindig is nagy probléma volt nekünk, mindent felevett az utcán amit csak talált. Ma már sikerült erről leszoktatni, de kézből bármikor bármit elfogad, sőt sokszor ő maga kéri el egy pacsi kíséretében. Már lemondtam arról, hogy erre valaha is meg fogom tudni tanítani. A suliban az élelem megtagadást nyers hússal okították. Az illető nyújtotta az ennivalót, ha a kutya el akarta fogadni akkor "rácsaptak" vele az orrára. A legtöbb kutya hamar megtanulta ezt, és csak morogták az illetőt. Nem így Bakelo, ő taktikázott. Bemérte a távolságot, szöget, majd egyszerűen kilopta a felé "csapó" kézből a húst. Azt hiszem talán csak egyszer nem próbálkozott, de az valószínűleg pusztán véletlen volt... Persze ennek a mutatványnak mindig nagy sikere volt a többi kutyás körében is, mikor mi következtünk körbeálltak minket és nézték ki a jobb, Bák vagy a kiképző (legtöbbször Bák volt az). Ha másért nem hát ezért érdemes volt járni, nagyon klassz volt a hangulat. Még akkor is, ha az én "csoda" kutyusom nem éppen a legjobb volt.

Aztán kiderül, hogy Bakelo súlyos dysplaziás és nem tanácsolja az orvosa, hogy az iskolában terheljük, ezért abba hagytuk. Helyette gyógytornaként az úszás lett előírva, majd erről is mesélek még.

 

 



 copyright © 2003 lunabakelo

Minden jog fenntartva.