Íme, ő itt Spuri az Öcsém kutyusa:

 Anyukája "Bogyó" aki egy rendkívül okos, és legalább ugyanennyire önfejű kis welsh-terrier, férjhez adta magát "Karcsihoz" a keverék kutyushoz. "Karcsi" minden nap elment udvarolni, mindenhová elkísérte szíve választottját. (Nem volt könnyű dolga, mert "Bogyó" gazdijai igencsak résen voltak.) Végül a kitartás győzött, aminek eredményeképpen megszületett Spuri. Jellemben és önfejűségében is teljesen az anyjára hasonlít. Hamar átvette Bák kutyusom vezetői posztját.

Spuri sajnos megbetegedett, körülbelül fél év leforgása alatt (2006-ban) elvesztette mindkét szeme világát. Először féltünk, hogyan fog boldogulni a helyzettel, de Spuri bebizonyította vagány kis kutya, remekül alkalmazkodott a helyzethez. Még mindig imád labdázni, imádja a vizet, szeret kirándulni. A képek 2007 szeptemberében, Zebegényben készültek.

Spuri és Én :o)

Zebegényben, egy kis patakban. Először csak pórázon játszik.

 

Itt pedig már póráz nélkül veti bele magát! :o)

 

Imád játszani, labdázni és mint neve is mutatja állandóan spurizik. Egyik kedvenc időtöltése a focilabdák "megölése", már egy egész gyűjteménye van belőlük. Ha kint vagyunk a telken szívesen segít mindenben, az autómosás az egyik kedvenc időtöltése.

 

Remekül meg van a macskákkal, különösen Fricivel.

 

"Add vissza a labdám különben....!!!!"

A labda az szent és sérthetetlen, Spuri hamar visszaszerzi amit elvettek tőle.
(Sokszor még azt is, ami nem az övé.)
Szerencsére Bák türelme határtalan, mindent elnéz ennek a kis "gazfickónak".

 

 copyright © 2003 lunabakelo
Minden jog fenntartva.