Lunabakelo tengerimalacok

"Te egyszer s mindenkorra
felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

A fenti idézet mondanivalóját alighanem elfelejtette az a család, akik ezeket a kedves nyuszikat sorsukra hagyták. Róluk, a megmenekülésükről írok most.

Augusztus eleje van, süt a nap, igazi meleg nyári idő tombol, az ember azt gondolná, minden rendben, ennél nem is lehetne jobb. Mi is így gondoltuk, így már szombat reggel kimentünk Mogyoródra, a telekre. A telkünk nagyon szép helyen van, a hegytetőn, gyönyörű kilátással, az út túloldalán már az erdő kezdődik. Gyakran látunk itt őzeket, mókusokat, sőt vaddisznókat is.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk lévő, bekerített, de még üres telken egy hófehér nyuszi szaladgál. Mindenáron át szeretett volna jutni a kerítésen, be az emberek közé, a kertbe. A tesóm vállalva a szögesdrót által okozta sérülések következményeit, egy létra segítségével átjutott, majd épségben ki is mentette a nyuszit. Kicsit meg is lepődtünk, mert nem, hogy nem akart elszaladni, de mikor a kezembe vettem egyenesen az ölembe bújt, ki sem akart mászni onnan. Volt egy régi ketrecem odakint a telken, ideiglenesen abban helyeztük el, míg megpróbáltuk kideríteni honnan szökhetett meg. Nagyon szelíd, és kedves nyuszi, kézből kérte az ennivalót, gondoltuk valaki biztosan nagyon szomorú, és nagyon várja vissza. Azonban csalódnunk kellett, Édesapám elmondta, ő előző éjjel látott egy családot egy csomaggal a kezükben besétálni az erdőbe, majd üres kézzel visszajönni onnan. :o( Így most már tudtuk a választ a kis hófehér "nyuszi" volt a csomagban. (Másnap kiderült mások is látták az éjjeli akciót...).

Nyuszi (magunk között csak így hívtuk), viszont már mit sem törődve azzal, mi is történt vele, jól érezte magát nálunk, hamar összebarátkozott Bákkal a kutyámmal is.
Éppen azon törtük a fejünk, hogyan rendezzük majd be neki a nagyobb, kényelmes ketrecét otthon, míg megbízható gazdát találunk neki...

Egyszer csak az erdő felöl egy nagyon furcsa, segélyhívás szerű hangot hallottam. Kiszaladtam, hogy mi is lehet az. Az erdő szélén annak a családnak a kutyája állt, akik kitették Nyuszit, rám nézett, majd a földre, ismét rám. Nem akart elmenni. Elzavartam, és ekkor megpillantottam, miért is nem akart elmenni. Még egy nyuszi!

Igen, a fűben egy rémült fekete-fehér tapsifüles lapult, a benti hófehér Nyuszi párja. A füle tiszta nyál, egy kevés szőrét ki is tépte a kutya, de seb nem volt rajta. Odamentem hozzá, nem szaladt el, hagyta hogy felvegyem, ő is belefúrta magát a ruhámba, egész szorosan hozzám bújt. 20 perc leforgása alatt nyuszi tulajdonosok lettünk, majd újabb 10 perc múlva megduplázódott a létszám. Megnéztük a foltos bak volt, a fehér pedig nőstény. Ezért nem is mertük összerakni a két nyulat. Mit csinálok egy rakat kis nyuszival, ha sokáig kell tartanom őket? Fogós kérdés. Előkerült egy újabb ketrec (még jó, hogy a malacok miatt ott voltak vésztartalékban). Egymás mellé tettem őket, ne legyenek egyedül, látszott rajtuk ismerik egymást! Nagyon boldogok voltak, hogy újra találkoztak.

Mindketten kézhez szokott, kedvencek voltak, akiket a gyerekek megkaptak Húsvétra, megunták, majd kitették őket.

Egy ilyen házinyúl nem él meg a vadonban, elég rossz éjszakájuk lehetett szegényeknek. A vadon helyett inkább visszajöttek az emberekhez, nem akartak végleg elveszni.
Gyorsan elkezdtünk számolgatni. A családnak volt két nagyobb gyereke, valószínű, ők kapták a nyuszikat, és volt egy egészen kicsi is. Vajon ő is kapott nyuszit??? Átfésültük az erdőt, több nyulat nem találtunk. Közben kiderült, hogy az utcában nagy nyuszi rajongók laknak, egy kedves házaspárnak már volt otthon két nyula, mindkettő kedvenc, nagy kerti kifutóval stb. Mondták, ők befogadják mindkettőt. Így végül szuper helyet sikerült találni nekik, ennek örülök a legjobban!!!

Ennek a két nyuszinak végleg megoldódott a sorsa, de sok történet nem így ér véget. Remélem ezzel a pár sorral sikerül rávilágítani arra, hogy felelősséggel tartozunk állatainkért, legyen az kutya, tengerimalac, nyúl, vagy éppen hörcsög. Egy állat sok törődést, állandó ellátást igényel, ugyanakkor nagyon-nagyon sok örömet is tudnak okozni.
Végezetül szeretnék egy részletet idézni A kis herceg című meséből: kattints ide.