A Lunabakelo tenyészet története
Juhász Erika vagyok, mikor évekkel
ezelőtt megalapítottam a Lunabakelo tenyészetet, már akkor tudtam mivel
szeretnék foglalkozni. Tenyésztési célom: kiváló típusú, egyszínű hosszúszőrű
állatokat tenyészteni, fekete, csokoládébarna (csokoládébarna márványozott), többféle aguti árnyalatban,
valamint cser és fox színekben.
email:
erika@lunabakelo.hu
web:
www.lunabakelo.hu
Sokan kérdezik mit jelent a Lunabakelo név, és vajon miért ez lett a tenyészetem neve. Ez egy fantázianév. Számomra a felelősségteljes állattartást, és az állatok iránti szeretetet jelenti. A kutyám hívják így :o). Mindig szerettem a kutyákat, de mikor még gyerek voltam nem lehetett saját kutyám, mert egy ilyen állat tartása nagy felelősséggel jár (mindennap sétáltatni, törődni kell vele, egy kutyának a legfontosabb a gazdája, tőle függ minden), a szüleim szerint nem voltam még minderre felkészülve. Miután leérettségiztem, végre beadták a derekukat. Ajándékba kaptam egy hosszúszőrű keverék kiskutyát. Édesapám szerette volna elnevezni (Buck nevű híres németjuhász kutya után), így kapta a Bák nevet, amit aztán Bakelo-ra olaszosítottunk. Nekem pedig a Luna (Holdat jelent) név tetszett nagyon, mert a fekete bundájában lévő fehér mellény, pont olyan volt, mint a Hold az égbolton. Így lett Lunabakelo a neve. :o) 10 hónaposan kiderült, hogy nagyon súlyos dysplaziás. Azt mondták az orvosok, lehet, hogy 1 évesen nem tud majd felállni. Köszönhetően az úszásnak (gyógytornának), és zöldkagyló kivonatnak, amit szed, majdnem teljesen tünetmentes. 2 éves korában tudtuk meg, hogy vesebeteg, és nem tudják előre megmondani mennyi ideje van még hátra. Most 6 és fél éves lesz, időnként kezeléseket kap, és vesediétán van, de mindezek ellenére rendkívül vidám, kedves természetű kutya. Ez a kiskutya megtanított arra, hogy soha sem szabad feladni, és akaraterővel bármilyen nehézséget át lehet vészelni. Valamint azt, hogy az állattartás igen nagy felelősséggel, sokszor lemondással jár. De ugyanakkor nagyon sok örömet is tud okozni, akár csak a tenyésztés. Ezért választottam ezt a nevet a tenyészetemnek.
A tengerimalacok iránti szeretetem már
gyermekkoromban kezdődött. Először rövidszőrű tarka malacaim voltak (Maci és
Bubu), majd őket követték a hosszúszőrű perui keverék malackáim. Miután
elpusztultak eltelt jó néhány év malac nélkül, de mivel mindig is kedveltem
őket, ráadásul a helyi díszállat-kereskedésben megláttam egy malackát, aki
szomorúan üldögélt az egyik sarokban, nagyon megfogott. Nem volt túl szép, egy
keverék malacka volt, de nem bírtam ott hagyni az üzletben. Megvettem, majd
még egyet és még egyet… :o). De mivel ők „csak” keverékek voltak, célzott
tenyésztésről szó sem lehetett. Elkezdtem keresni, szép állatokat szerettem
volna, úgy döntöttem tenyésztőtől szerzem be őket. Nagyon tetszettek a
hosszúszőrű állatok, ezért ilyen tengerimalacokat kerestem. A neten véletlenül
akadtam rá Siklósi István honlapjára,
www.brentwoodhotel.hu (Brentwood Hotel tenyészet), ahol megismertem a
texelt, mint tengerimalacfajtát. Nagyon kíváncsi lettem rájuk, mert egész
másmilyenek voltak, mint azok a malacok, amiket előtte ismertem. Nagyok
voltak, vastagok, masszívak, és a hosszú göndör szőrük teljesen elbűvölt.
Élőben is meg szerettem volna nézni őket. Mikor először a kezembe fogtam egy
ilyen tengerimalacot, tudtam, hogy ez az a fajta, amivel foglalkozni
szeretnék. Információkat gyűjtöttem, olvastam, igyekeztem minél többet
megtudni a tenyésztésről. István is nagyon sokat segített ebben
tapasztalatával, tanácsaival. Ezt külön köszönöm neki. Tenyészetem Brentwood
Hotel malacokra építettem. A két tenyészet
azóta is rendszeresen cserél állatokat, és támogatja egymás munkáját.
Lunabakelo Dolly és én :o)
Fekete-cser hosszúszőrűek:
Angerer Lotte, black and tan coronet Austrian Peruaner Lara, black and tan sheltie
Twin Peaks Zeusz, kanadai importunk
Chocolate texels...
Silveragouti texels...
