Kirándulás Bécsbe - 2005. szeptember 11.

Már nagy izgalommal vártam a szeptembert, ugyanis ismét sikerült előjegyeznem két igen ígéretes sheltie-re Németországból. Egy csokoládébarna nőstényre "Blues"-ra és egy csokoládébarna márványozott hímre "Swing"-re, nevüket testvérük Jazz után kapták.
 

 
"Swing von Werne"   "Blues von Werne"

 
Irenetől előjegyzett malacok szeptemberre lettek elég idősek a nagy utazáshoz. Két kis kölyök mellé csatlakozott 5 másik malacka is, István két teknőc-fehér sheltie-je, egy teknőc-fehér nőstény texele, valamint Edit teknőc-fehér texele és sheltie-je.

Németországból Ausztriába egy osztrák tenyésztő barátunkhoz, Sonjához érkeztek meg a malacaink. (Ezúton is köszönöm neki a segítséget! )
Így aztán végre valahára útnak indulhattunk értük. Bécs felé vezető út varázslatos helyeken, tájakon vezet át minket. Egyik kedvencem ez a "mesebeli" vár.

 

 

Majd irány Stockerau: a kisváros Bécstől észak-nyugatra fekszik, itt volt találkozónk Sonjával. Meglepetésünkre rajta kívül még néhány tenyésztővel is találkozhattunk, akikkel Sonja nemes egyszerűséggel szintén a Kika parkolójában beszélt meg találkozót. :o)

 

A megbeszélt időpontnál már korábban Bécsbe érkeztünk, ahol is hírtelen ránk tört az éhség, ez egyre fokozódott, végül nem is bírtuk tovább megálltunk egy Mc Donald's -nál, ettünk egy jót (Természetesen nekem a menühöz választható kicsit hosszabb szőrű barna plüssmaci miatt "muszáj" volt menüt ennem... :o).
Végül vasárnap 3 órakor, immár jóllakottan, vidáman, tele izgalommal vártuk Sonját és a malacokat.


 

 

Nem is kellett túl sokáig várakoznunk, Sonja begördült a parkolóba. Szemügyre vettük az állatainkat, kényelmesen elhelyeztük őket, majd beszélgetésbe elegyedtünk az osztrákokkal. A mi malacainkon kívül érkezett még pár állat, így szemügyre is vettük őket is. Az egyikük, egy sheltie nőstény különösen megfogott. Kiderült róla, hogy az apja egy német import alpaka: "Navajo".
Navajo már Magyarországon él egy hazai perui tenyészetben, Gabinál.

természetesen le is fotóztuk... :o)

 

Mivel jól éreztük magunk észre sem vettük mennyire hamar elrepült az idő, nekünk pedig még egy állomás hátra volt. Úgy terveztük meglátogatunk egy osztrák tenyésztőt Hedwig Geyert, "Mozartweg" tenyészet. Elbúcsúztunk Sonjától, autóba pattantunk, majd irány Bécs belvárosa. István, sofőrként is megújult energiával vágott neki a körforgalommal, kusza kereszteződésekkel tarkított bécsi autópályáknak. Hamar elértük a végcélunk, megérkeztünk utunk második állomására a Mozartweg tenyészetbe. Hedwig Geyer régi ismerősként fogadott minket, látszott rajta örül a viszontlátásnak, hamar be is invitált minket. A kertbe belépve egy mopsz várt ránk, aki meglepetésemre, egy igazi kis egyéniség volt, nagyon kedves, érdeklődő, mindent meg akart nézni, malacot, táskát, mindegy, csak éppen mindenütt ott nyüzsöghessen.

 

Természetesen igyekeztünk minél előbb bejutni a malacokhoz, ezt Hédi néni is látta rajtunk, mert nem is húzta az időt tovább, irány a malacok ketrecei. Nem is kellett csalatkoznunk, sok állatot láthattunk. Voltak nagyon szép vörös rövidszőrűek, vörös, vörös-fehér texelek, sheltiek. Láttunk még angórákat, koronásokat pl. sötétszemű-fehér színben, egy kis hímet sikerült is megvenni, majd elhoznunk magunkkal Magyarországra egy tenyésztő barátunknak. Mindent alaposan végignéztünk, Hédi néni pedig lelkesen mutogatott is mindent. Láttam gyönyörű aguti hosszúszőrűket, egy évvel ezelőtt Boscorelli vom Mozartweg ezüst-aguti texel hímet sikerült "megszereznem" innen, most viszont megláttam két aguti nőstényt. Egy kitűnő típusú fiatal aranyaguti sheltie nőstényt, és egy kis kölyök ezüstaguti-fehér texel nőstényt. Ők kellenek nekem! Megkérdeztük esetleg nem lehetnének-e az enyémek... Hédi néni, igent mondott!
Azonban felmerült még egy probléma nem készültünk ennyi szállítóval, mint amennyi malacunk lett végül. Erre  a gondunkra is hamar találtunk gyógyírt, Hédi néni nekünk ajándékozta az egyik szállító boxát, amiben a válaszfalak állíthatóak, így nemek szerint remekül el tudtuk helyezni az összes új "szerzeményünk".
 

 

Miután gondosan elhelyeztünk mindenkit, a szállítókat betettük a kocsiba, elbúcsúztunk, majd nekivágtunk a hosszú útnak, de most már hazafelé. Elégedettek voltunk, terveket szövögettünk kit kivel majd és hogyan, mikor. Röviden szólva az ilyenkor szokásos eszmecsere zajlott. Már későre járt, talán az is közrejátszott, klasszul mentek a dolgok, ismét kezdtünk megéhezni. Mivel nem nagyon van nyitva más vasárnap, és amúgy sincsenek ellenemre az ilyen helyek, ismét megálltunk egy kis ennivalóért, amit a malacokra való tekintettel a kocsiban fogyasztottunk el. Két plüssfigurával később pedig már ismét úton voltunk hazafelé.

Összegezve az utunk, sikeresnek mondhatjuk. Nem csak sok sok élménnyel lettem gazdagabb, nem csak nekem sikerült újabb 4 remek állathoz hozzájutnom, de rajtam kívül még 3 tenyészet is újabb tenyészállatokkal gazdagodott. Megérte. :o)

 

 

 

 


  copyright 2003 lunabakelo

Minden jog fenntartva.